2015. december 31., csütörtök

Chapter three

Nem hibáztatok senkit a késés miatt, sajnos ez van, egy ideig lesznek bökkenők, de igyekszem sűrűbben hozni részeket.

Boldog Új Évet, minden kedves olvasómnak!
Tudjátok, hogy szeretlek titeket, mert sokat köszönhetek nektek :)

Üdv: Lucia


••••••••••••••••••••••••



Blair szemszöge






 Reggel még az ébresztő előtt megéreztem magamon azt a kellemes meleg súlyt, ami csak egy emberhez tartozhatott. Halványan elmosolyodtam mielőtt kinyitottam a szememet. Halk kuncogást hallottam, aztán egy sikkantást, mikor magam alá gyűrtem.
 – Blair. – nevetett alattam Amy. Széles mosolya miatt arca két oldalán gödröcske jelent meg. Felhúztam a pólóját a pocakján, majd egy mély levegővétel után belefújtam. Még hangosabb sikítás hagyta el a száját, kacagással egybefonódva. Pár perccel később mind a ketten lenyugodtunk, de még mindig vigyorogtunk.

2015. november 3., kedd

Chapter Two

Nos, kicsit sokáig tartott míg meghoztam a második részt, sajnálom, kicsit húztam az időt, nem is volt sok és a lektorral is szórakoztunk.Azért remélem elnyeri a tetszéseteket :)
Ne felejtsetek el magatok után nyomot hagyni és minden friss értesítésért a csoportba látogatni!

Üdv (új néven): Lucia N. Summer


••••••••••••••••••••••••



Blair szemszöge



   Stef egy bögre meleg teát tett elém, ami a novemberi hidegben még jól is esett, attól függetlenül, hogy bent ültem a konyhában.Innen remek a rálátás a bárra, látom, ahogy Adele és Debby rázza magát a rúdon és ez fintorgásra késztetett.Én ezt soha nem fogom csinálni!A mini bőrruha még elmegy, elviselem, hogy a seggemre csapnak, de soha nem illegetném magam így egy férfi kedvéért sem.
  Cathy és Lexie tartja a frontot és felveszi a rendeléseket.A tizennyolcas asztalnál megint ugyanaz a férfi ül.Folyton én megyek hátra, ami meleg bizsergést ébreszt a hasamban és nem tudom ez jó-e vagy sem. Lexie visszament hátra, kicsit hosszabb beszélgetésbe elegyedett, majd aprót bólintott, ahogy elindult visszafele hegyes sarkain.

2015. szeptember 30., szerda

Chapter One

Mielőtt még belekezdenék a részbe, köszönöm, azt a pár hozzászólást, amit itt és facebook-on kaptam, nagyon jól esett.Időközben megcsináltam a trailert is, amit ITT tudtok, megtekinteni, továbbá be tudtok lépni, a blog facebook csoportjába ITT.

••••••••••••••••••••••••




Blair szemszöge




   – Már megint hamarabb jöttél Blair. – kuncogott a pultnál Cathy, a főnököm.Vetettem rá egy "ez van" mosolyt és elindultam az öltözők felé.Még senki nem volt itt, így volt időm leellenőrizni a ruhámat nyitás előtt.Lehámoztam a fogasról és szemügyre vettem az ujjamon lógó fogas tartalmát.Ha lehetne, így jellemezném: apró, fehér, csipke és bőr.Sóhajtottam és az egyik kabinba mentem, majd bezártam az ajtót.
  20 perccel később Lexie csacsogását halhattam, hogy mennyire imádja a fekete melltartó rész, amin élén pink szívek vannak.Lexienek sosem volt baj ez a meló, hogy így sétálgasson férfiak között, hiszen volt már tartós kapcsolata, nem zavarná az sem, ha meztelenül kellene mászkálni.Remek alakja van, gyönyörű nő, nincs mit szégyelni.Míg nekem van mit.Nekem sincs rossz alakom, de sosem gömbölyödtem annyira, mint a lányok.Nincs olyan hosszú lábam, mint például Cathynek, vagy Adelenek.És a hasam sem annyira lapos, így kötelezőnek érzem magamon a bodyt, hogy eltakarja a minimális problémát.
  A beszélgetésünket Adele és Debby hangos nevetése törte meg.Mind a ketten Fehéret viseltek.Fehér csipkemelltartó, tanga, magassarkú és egy 10 centi hosszú szoknya.Hosszú hajukat kiengedve hagyták, így az én szinte fekete hajkoronámat átlagosnak éreztem.A siránkozásból Lexie vidám mosolya rántott vissza.
   – Showtime, Rose!

2015. szeptember 23., szerda

Prologue



Blair szemszöge



  Teste a falhoz nyom, ajkai a nyakamon kalandoznak, kezei a ruhám alatt.Az utcán hideg van, mégis nem attól remegek.Félek tőle.Hiába áraszt el melegség és kellemes bizsergés, ha hozzámér, mégis remegek a félelemtől.
 Erősen a fenekembe mar, megemel, hogy átkarolhassam a derekát.Szinte már automatikusan teszem ezt meg.Újra a szemembe néz és még a sötét utcára beszűrődő gyér fényben is remekül látom csóktól duzzadt ajkait, sötét, göndör haját és csillogó zöld szemeit, amit most elsötétít a vágy.
 Ajka újra lecsap, most az ajkamra, nem tudok ellenállni, akaratlanul is a szájába nyögök.Ujjaimat a fürtjeibe túrom, a válasza csak egy elégedett morgás.Csípőjét erősen az ágyékomnak szegezi, amitől újabb remegéshullám szökik végig a gerincemen.
 A csók követelőzőből átmegy gyengédbe, majd apró puszik követik, mielőtt abbahagyja.
   Mi a baj? - dörgöli orrát az enyémhez, zöld szemeiben a vágy mellett az aggodalom jelenik meg.
  – Mit akarsz...tőlem?  a szavak remegve szöknek ki ajkamon, ami a csók és a félelem miatt van.
  – Én csak egy valamit akarok. – suttogja az ajkamra.Újra megcsókol, de nem hosszan, azonnal el is húzódik és válaszol a ki nem mondott kérdésemre. – Hogy megőrülj!