Chapter One

Mielőtt még belekezdenék a részbe, köszönöm, azt a pár hozzászólást, amit itt és facebook-on kaptam, nagyon jól esett.Időközben megcsináltam a trailert is, amit ITT tudtok, megtekinteni, továbbá be tudtok lépni, a blog facebook csoportjába ITT.

••••••••••••••••••••••••

Blair szemszöge

   – Már megint hamarabb jöttél Blair. – kuncogott a pultnál Cathy, a főnököm.Vetettem rá egy "ez van" mosolyt és elindultam az öltözők felé.Még senki nem volt itt, így volt időm leellenőrizni a ruhámat nyitás előtt.Lehámoztam a fogasról és szemügyre vettem az ujjamon lógó fogas tartalmát.Ha lehetne, így jellemezném: apró, fehér, csipke és bőr.Sóhajtottam és az egyik kabinba mentem, majd bezártam az ajtót.

  20 perccel később Lexie csacsogását halhattam, hogy mennyire imádja a fekete melltartó rész, amin élén pink szívek vannak.Lexienek sosem volt baj ez a meló, hogy így sétálgasson férfiak között, hiszen volt már tartós kapcsolata, nem zavarná az sem, ha meztelenül kellene mászkálni.Remek alakja van, gyönyörű nő, nincs mit szégyelni.Míg nekem van mit.Nekem sincs rossz alakom, de sosem gömbölyödtem annyira, mint a lányok.Nincs olyan hosszú lábam, mint például Cathynek, vagy Adelenek.És a hasam sem annyira lapos, így kötelezőnek érzem magamon a bodyt, hogy eltakarja a minimális problémát.

  A beszélgetésünket Adele és Debby hangos nevetése törte meg.Mind a ketten Fehéret viseltek.Fehér csipkemelltartó, tanga, magassarkú és egy 10 centi hosszú szoknya.Hosszú hajukat kiengedve hagyták, így az én szinte fekete hajkoronámat átlagosnak éreztem.A siránkozásból Lexie vidám mosolya rántott vissza.

   – Showtime, Rose!

 Leraktam az egyik férfi elé egy pohár whiskyt, mélyen előrehajolva, ahogy a munkaleírásomban szerepel.Láttam, hogy a férfi szeme majd kiguvadt, ahogy a mellem majdnem a fejét súrolta.Hangosan füttyentett és öt fontot tűrt a  ruhámba.A szememet forgatva álltam fel és mentem a konyhába.Mielőtt elhagytam volna az utolsó asztalt, az ott ülő férfi erősen a hátsómra csapott.Halkan felnyüszítettem és megálltam az asztalánál.

   – Hoz még egyet, Cica! – vigyorgott kajánul.A szememet forgatva mentem be a kétszárnyú ajtón a folyosóra, majd először az öltözőbe, hogy kirakjam a borravalómat, majd a konyhába, hogy újratöltsem a férfi poharát.

   – Még egyet az egyeshez! – mondtam Stefannak, a csaposnak, miközben lerogytam az egyik magas székre.

   – És neked mit, Rose? – kérdezte gúnyosan a művésznevemet használva.Stefan elém könyökölt és mélyen a szemembe nézett.

   – Nem akarok visszamenni. – nyögtem fel fájdalmasan a fenekemet masszírozva, amire az este folyamán kábé tizenötször vágtak rá jó erősen.

   – Egy mázlista vagy Blair, remélem tudod. – nézett rám Stef egy irigykedő pillantással, majd elfordult, hogy megtöltse a poharat piával.Felvett még egy poharat és azt is megtöltötte, majd elém tolta.

   – Nem iszom, Stef. – forgattam a szemeimet. – Ha a kedvemre akarsz tenni, főzz nekem egy citromos teát. – sóhajtottam.Felraktam az egyik poharat a tálcámra és várakozva néztem Stefanra.

   – Tizennyolcas asztal. –bökte oda, majd visszaállt a gép mögé beütni a rendelést.Felraktam a másikat is és visszamentem a terembe.Az első poharat leraktam ahhoz a seggfejhez, aki elintézte, hogy zsibbadjon a seggem.A másikkal elindultam a tizennyolcas asztalhoz.A terem annak a részére nem világított annyi lámpa, a világítás gyér volt és egy–egy táncrúd állt az asztalok mellett.

  Mire odaértem vettem csak észre a férfit, aki a székbe belesüppedve figyelte, ahogy közeledek felé.A szeme mozgásából láttam, ahogy végigmérte a testem, de ez valahogy más volt, mint a többi férfi tekintete.Ők felmérték, egy ilyen test mit adhatna nekik, de ő itt, előttem, valami teljesen mást mért fel.Mint egy ragadozó.

  Megálltam az asztalánál, mélyen előrehajolva, kicsit összeszorítottam a mellemet, ahogy a poharat eléraktam.Az arcán ugyanazt a ragadozó képet láttam, mint amikor ideértem, semmi egyéb reakció.Mikor felegyenesedtem a kezét a combomra csúsztatta és visszahúzott.

   – Hogy hívnak? – kérdezte halkan, rekedt hanggal.A tálcát magamahoz szorítva álltam ott, míg keze a combom belső oldalán pihent, kicsit lejjebb a lábaim találkozási helyétől.Ujjaival lassan körözött a bőrömön.

   – Hogy mi?Tessék? – feleltem idétlenül, csakhogy újra hallhassam a hangját.Féloldalas mosolyra húzta ajkait, így a az arca egyik felén egy gödröcske jelent meg.

   – Hogy.Hívnak.Édes.? – tagolta lassan, vigyorogva a szavakat.Mindet jól megformálva ejtette ki, közben a nyelvét mozgatva, ami elvonta a figyelmemet.Apró pír kúszott az arcomra.

   – Rose. – suttogtam újra a szemébe nézve.A két gyönyörű írisze pajkosan ragyogott.

   – Rose. – ismételte ugyanúgy, mint az előbb a kérdését.Halkan felnyögtem.A vigyora kiszélesedett és még közelebb húzott.

   – ROSE! – ez a hang viszont nem csábított annyira.Idegesen az ajkamba haraptam és elfordultam a férfi csábító tekintete elől.A terem világos felén Adele intett nekem.Bólintottam és léptem egyet felé.A férfi keze lehullott a combomról, így végre elmehettem tőle.

   – Mesélj Blair, ki Mr. Szexi ott hátul? – vigyorgott Stef, amikor visszamentem a konyhába.Szőke haja a szemébe lógott, kék szemei előtt vastagkeretes fekete szemüveget hordott, ami jól is állt neki.

   – Stefan, neked egy meleg bárban lenne a helyed, nem egy sztriptíz klubban. – nevettem fel.Emlékszem, amikor Stefan idejött melózni Adele és Debby egyből le akart rá csapni, de kicsit leesett az álluk, amikor Stefan a beszállító srácot stírölte.

   – Ne térj el a tárgytól, Szívi! Lexie mondta, hogy letapizott.Biztos irtó dögös. – kacsintott rám.A szememet forgatva fordultam el.

   – Nem tudtam újra leellenőrizni, mert Adele ült az ölében. – vetettem oda kicsit durvábban, mint amilyennek szántam.

   – Oh, Istenem! Irtó dögös pasi lehet, ha féltékeny vagy miatta. – nyögött fel Stef, majd felröhögött döbbent képem láttán.

   – Nem vagyok féltékeny! – csaptam rá a karjára.Hangosan felnevetett és lerakott elém pár tequilát.Fanyar mosollyal az arcomon felpakoltam a 3 poharat és visszamentem a terembe.

   – Jelenésed van a tizennyolcasnál. – suttogta a fülembe Cathy, ahogy visszafele sétált a konyhából.Nagyot nyeltem és az említett asztal felé néztem.A férfi még mindig engem nézett.Enyhén remegő lábakkal indultam meg az asztala felé, azzal sem törődve, hogy valaki rácsapott a fenekemre.Mire odaértem a gyomrom remegett és idegesen harapdáltam az ajkamat.

   – Mit hozhatok? – kérdeztem tisztes távolságban maradva tőle.Felült a fotelban, két könyökével a térdére támaszkodva méregetett.Szint mosolygott.

   – Esetleg, tehetek valamit önért, uram? – kérdezem kicsit durvábban a tekintete miatt.

   – Voltaképp, igen. – felelte rövid habozás után.Meglep a válasza és egy lépést közelítek.

   – És mit? – kérdeztem kicsit szorongva.Engem nem igen szoktak kérni ilyesmire, amíg Adele és Debby mindent megcsinál.

   – Gyere közelebb, Rose! – utasított gyengéden.Akaratlanul is teszem amit mond.

  Kezei újra a combomra siklanak, óvatosan simogatta a puha bőrt, ezúttal feljebb, mint az előbb.Erősen az ajkamba harapok, a kezemet tehetetlenül lógattam a testem mellett.

   – Rose. – suttogta újra, mintha csak a hangzását próbálgatná.A térdem megremegett és a következő pillanatban már a combján ültem.Az arcom – gondolom – teljesen vörös, a szemeim elkerekedtek, kezem a vállán pihen.

  Arcát közelebb tolta az enyémhez, a leheletét a bőrömön éreztem.Enyhe whisky szaga van, de nem zavart.A testéből áradó hő miatt kirázott a hideg, a testem közelebb akart kerülni.Szeme a beharapott ajkamra siklott, majd visszatért a szememhez.Az ádámcsutkája fel–le mozgott, ahogy nyelt egyet, majd még közelebb hajolt, míg az ajkaink csaknem összeértek.A csodás buborékot egy hangos koppanás pukkasztotta ki.Azonnal felálltam, magam mellett egy villogó tekintetű Adelet látva.

   – Rose, Stefan már keres. – vetette oda egy gonosz mosollyal együtt.Idegesen bólintottam, majd a konyha felé vettem az irányt.Vigyáztam, nehogy a vér kiserkenjen a tenyeremből, annyira belevájom az körmömet.

   – Remek este volt.Szép munka lányok. – dicsért minket Cathy.Lexie rám vigyorgott, mindenki szélesen mosolygott, majd Stefan köhögött, nehogy kifelejtsük.

   – Ugyan Stef, egy oldalon állunk, lánynak számítasz. – nevettem hangosan, mire ő is rákezdett.

   – Kösz Blair.

  Adele, Debby  és Lexie egyből hazamentek, míg én maradtam egy kicsit túlórázni.A teremben szedtem össze a poharakat, felszedtem az elhullott aprót és bankjegyeket, amit Cathy mindig nekem ad.

  Épp az egyik asztal alatt mostam fel a kifolyt piát, amikor egy erős, meleg kéz szorította meg a derekamat.Ijedten fordultam meg, de némiképp megnyugodtam, hogy csak Ő áll előttem.Szeme végigfutott a testemen, talán mert most jobban láthatta, mire újra elpirultam.

   – Sajnos zárunk, meg kell kérnem, hogy távozzon, uram. – a hangom nem volt túl meggyőző.

   – Sajnos. – ismételte meg a szavamat.Tett még egy lépést felém, majd még egyet, míg előttem nem állt.A teste majdnem az enyémhez préselődött és kénytelen voltam felnézni rá, mert jó 20 centivel magasabb volt nálam, így hogy levettem a magassarkúmat.

 Idegesen az ajkamba haraptam, vártam, hogy mit tervez.Jobb kezét először a derekamra tette, majd a hátamra csúsztatta, hogy magához vonjon.A lélegzetem elakadt egy pillanatra, majd újra kapkodnom kellett.

   – Rose, maga olyan ártatlan.Nem ebbe a környezetbe való. – olyn hangosan beszélt, hogy csak én halljam és ne tűnjön fel, hogy valaki még itt van.

  Kezei megint lejjebb csúsztak, megállva a fenekemen.Azt vártam, hogy erősen rácsap, mint mindenki, de ehelyett belemarkolt, lassan masszírozott, először gyengéden, majd erősen.Amikor elhúzta a kezét éreztem, hogy valamit  bugyim hátuljánál becsúsztat, majd hátrébb lépett.

   – Remélem még találkozunk, Rose. – suttogta, majd engem megkerülve kiment a folyosóra.Döbbenten álltam ott, mire eszembe jutott a pénz, amit becsúsztatott. Öt–hat fontra számítottam, amit mindenki mástól is kapni szoktam.A szemem majd kiesett a helyéről, ahogy széthajtottam a bankjegyeket...50 font!!!

   – Holnap találkozunk! – kiabáltam Cathynek az irodába, amikor végeztem a takarítással.

   – Jó éjt, Blair! – kiabálta.Viszonoztam, majd kiléptem a Januári sötét hidegbe, ahol előttem állt egy hosszú séta hazáig, és jó pár gondolat Róla.

••••••••••••••••••••••••

Apró megjegyzés: Blair egy amolyan esti bárban dolgozik, ahova férfiak járnak leggyakrabban. A férfiak a borravalót a nők ruhájába szokták csúsztatni és Blair azért volt megdöbbenve, mert legtöbbször 5–6 fontot kap, ez kb. 2000 forint, de Tőle a tízszeresét kapta, 50 font kb. 22ezer forint.