Chapter Two

Nos, kicsit sokáig tartott míg meghoztam a második részt, sajnálom, kicsit húztam az időt, nem is volt sok és a lektorral is szórakoztunk.Azért remélem elnyeri a tetszéseteket :)
Ne felejtsetek el magatok után nyomot hagyni és minden friss értesítésért a csoportba látogatni!

Üdv (új néven): Lucia N. Summer

••••••••••••••••••••••••

Blair szemszöge

   Stef egy bögre meleg teát tett elém, ami a novemberi hidegben még jól is esett, attól függetlenül, hogy bent ültem a konyhában.Innen remek a rálátás a bárra, látom, ahogy Adele és Debby rázza magát a rúdon és ez fintorgásra késztetett.Én ezt soha nem fogom csinálni!A mini bőrruha még elmegy, elviselem, hogy a seggemre csapnak, de soha nem illegetném magam így egy férfi kedvéért sem.

  Cathy és Lexie tartja a frontot és felveszi a rendeléseket.A tizennyolcas asztalnál megint ugyanaz a férfi ül.Folyton én megyek hátra, ami meleg bizsergést ébreszt a hasamban és nem tudom ez jó-e vagy sem. Lexie visszament hátra, kicsit hosszabb beszélgetésbe elegyedett, majd aprót bólintott, ahogy elindult visszafele hegyes sarkain.

  A lengőajtó kinyílt, majd vissza, közben Lexie tipegett be.Fáradtan lerogyott egy székre mellém, kiszedte a borravalóját a zsebéből és a bödönébe gyömöszölte

  – Skót whisky a tizennyolcashoz, Blair. – motyogta fáradtan.Nagyot nyeltem, amin Stefan csak nevetett.Egész héten vele nyüstölt, hogy másszak rá, mert már így is biztos, hogy engem akar.

  Nyögtem egyet, ahogy felálltam.Kiürítettem a bögrém, megigazítottam a ruhámat és felvettem a poharat, amit Stef közben megtöltött.Kilöktem a lengőajtót, majd egyenesen a tizennyolcas asztal felé mentem.Már messziről láttam zöld szemei ragyogását és a ferde mosolyát, amitől megjelentek a gyerekesen édes gödröcskéi.Amint odaértem leraktam a whiskyt és várakozva néztem rá.Szeme végigfutott a testemen, ami megint zavarba hozott.Elkaptam a pillantásomat, kicsit arrébb álltam, hagy lásson rá a szimpadon táncoló lányokra.

  – Voltaképp egy magánshow jobban érdekelne – keze a combomra csúsztak, ahogy közelebb húzott megint.

  – Én nem táncolok. – jelentettem ki, egyáltalán nem olyan határozottan, mint ahogy akartam.A hangom elcsuklott, az arcom felhevült, akárcsak a testem többi része.A gondolat, hogy csak neki táncolok izgató volt.Nagyot nyeltem és elhátráltam, vissza a konyhába.

  – Blair, le kell rá csapnod, mielőtt az egyik kurva tenné. – fanyalgott Stef.Vállat vonva ültem le elé.

  – Adele–nek már megvolt. – feleltem nemtörődöm módon, miközben nagyon is érdekelt.Féltékenység mart bele a gyomromba, akárhányszor erre gondoltam.

  Adele tipegett be a konyhába, kicsit leizzadva, tálcával a kezében.Szúrós pillantást vetett rám, majd visszanézett Stefanra.

  – Dupla skót whiskyt, Stefan! – kiáltott mogorván.Stef kitöltötte és elé csusztatta.Szó nélkül felkapta és elindult vele a terembe.Láttam, hogy a hátsó sorhoz megy, egyenesen Hozzá.Visszagyűrtem az idegességem és Stef–hez fordultam.

  – Lepihenek az öltözőben tíz percre. – biccentett és tovább mosogatott.Nagyot sóhajtva léptem ki a folyosóra,a hűvös levegő üdítő volt a bőrömön.Pár lépést tettem csak, amikor nekimetem valakinek.A bejelentkező pultnál égve hagyott lámpa csak kevés fényt szórt el hátra, ezért nem vettem észre Őt.

  – Bocsánat. – szabadkoztam.Egy lépést akartam hátrálni, amikor a keze a derekamra csúszott, egy helyben tartva.Ideges mosollyal néztem fel rá.

  – Az én hibám volt. – a hangja mélyebb volt, mint eddig bármikor is, amitől megugrott a gyomrom.

   Akármikor ilyen közel kerültem hozzá a testem fellángolt, ismeretlen érzések vonzottak felé.Hagytam, hogy a szemem végigpásztázza a testét és mire a övéihez értem, láttam, ő is ezt tette.Éreztem, hogy az arcom felhevül és kivörösödik, mégsem néztem félre.

   Közelebb hajolt felém, orra az enyémet érintette.A magassarkú miatt majdnem egy magasságban voltunk.Szemei az enyémet keresték, majd lesiklott az ajkamra.Erősen haraptam rá, amikor még közelebb hajolt.

  – Harry! Már azt hittem elmentél. – az idegesítő hang a termek ajtajából jött.Hátrébb léptem Tőle, de nem engedte el a derekamat, ahogy Adele felé fordult.Adele tekintete rám villant, szinte felnyársalt.

  – Más elfoglaltságot találtam. – vetette oda Harry hanyagul.

  – Köszi, Rose, hogy lefoglaltad, amíg végeztem. – veregette meg a vállam, miközben Harry vállához dörgölödzött.

   – Igazán nincs mit. – szinte köptem a szavakat, amíg leszedtem magamról a karját és végre az öltöző felé indultam, mielőtt bárki megláthatta volna, mennyire fájtak a szavai.

   – Blair, elmondod mi miatt törtél le ennyire? – Stefan már az arcomba hajolva érdeklődött, közben pár poharat törölgetett el.

   – Oh, Blair pofára lett ejtve. – nevetett mögöttem Adele, Debby utánozta a példáját.

   – Ha valaki ilyen szemét, az csak téged érdemel meg. – morogtam undokan és felkaptam a tálcámat. – Amúgy sem érdekel. – kiléptem a dupla lengőajtón, és az első sorokat jártam végig.

   10 fonttal a ruhámban sétáltam vissza utántöltésért.Leültem Stefan pultjához és megvártam, hogy végezzen az italokkal.Mindet felpakoltam, de Stef még nem engedett el.

   – Tizennyolcas asztal. –suttogta.A dühöm egy pillanat alatt fellángolt.Fogtam a poharat és átraktam Adele tálcájára, majd visszamentem a terembe.Éreztem a hátamon a tekintetét, kénytelen voltam felé nézni.

   A szemei még messziről is ragyogtak, kíváncsiság csillant benne.Lőttem felé egy szúrós pillantást, majd a felé közeledő Adele–ra böktem.Elfordultam, amikor a lány odaért, folytattam a rendelések felvételét.

   – Szemét. – hallottam Lexie hangját a színpadról.Felé pillantottam, s láttam a bocsánatkérő mosolyát, amit tánc közben villantott rám.Vállat vonva indultam vissza, mire valaki megragadta a kezem.

  – Neked kell hátra vinned. – nyomta a kezembe Adele az előbbi poharat, majd elviharzott mellettem.

   Felhasználtam a felé irányuló dühömet, hogy tökéletes, nem törődő álarcot készítsek belőle.Mire odaértem már rajtam is volt.Egyszerűen lecsaptam a poharat és már fordultam is meg, hogy elmenjek, de megragadta a kezem és visszarántott az ölébe.A két lábam a combjai mellett volt behajlítva, lovaglóülésben voltam rajta.

   – Te haragszol rám? – kérdezte egyből, amint nyugton maradtam az combján.

   – Utálom, ha valaki szórakozik velem! – vetettem oda mérgesen.

   – Én nem szórakozok veled...

   – Persze, dehogy is. – forgattam a szemeimet, nem is hagytam, hogy befejezze.

   – ...veled csak Adele akar kicseszni.

   – Nem is értem, miért pont én.Ugyan, persze, Adele cseszekszik velem.Csak próbáltok belőlem hülyét csinálni, köszönöm! – próbáltam a hangomat lehalkítani, nem akartam idevonzani mások figyelmét.Tekintetét az enyémbe fúrta, észre sem vettem, hogy átkarolta a derekamat és magához préselt.

   – Rose! – a hangja erős volt, kirázott a hideg, de én csak távolabb akartam kerülni tőle, szinte ficánkoltam a karjai közt.

   – Nyugodj meg! – mondta lágyabban, de engem nem csillapított.

   – Engedj el! – sikítottam fel.Teljesen megdermedtek a karjai körülöttem, a szeme  elkerekedett, ahogy lazított a szorításán, majd teljesen elengedett.Könnyek folytak végig az arcomon, teljesen elvörösödtem, amikor észrevettem, hogy mindenki hátrafelé néz.

  Leszálltam az öléből és rohantam a bevezető folyosóra, majd az öltözőbe.Bezárkóztam a saját fülkémbe és lerogytam a székre.A vállamat rázta a zokogás, de nem jött ki hang a torkomon.

   Még sosem érezem ilyen megaláztatást, de legalább ők jól nevettek ezen.Hogyan verjük át a kis szűz lányt.Remek játék.

   – Blair, jól vagy? – hallottam meg Lexie hangját a túloldalról.Kinyitottam az ajtómat és a nyakába vetettem magamat.

   – Ezek csak szórakoznak velem.Csak átvernek. – halkan, rekedten suttogtam.

   – Semmi baj, minden rendben. – simított ki egy nedves tincset az arcomból.Gyengén bólintottam.

   – Ide nem járnak jófiúk. – mosolygott rám kedvesen.Ugyanezt mondta, amikor idejöttem dolgozni.

   Lexie segített rendbe tenni a sminkemet, közben Cathy is benézett, hogy jól vagyok-e. Bólintottam, majd amikor Lexie végzett, késznek érezve magam kiléptem a folyosóra...Azonnal elszállt a bátorságom.Ott állt szemben, a falnak támaszkodva nézett, ahogy kifele sétáltam.

   – Rose. – suttogta.Tett egy lépést felénk, mire Lexie elém lépett.

   – Meg kell kérnem, hogy hagyja békén a munkatársamat. – a hangja szilárd volt, de Harry tekintete pedig esdeklő.

   – Bocsánatkéréssel tartom. – kezdte kicsit rekedten, mintha zavarban lett volna.Lexie a válla felett rám nézett, amire csak bólintottam.Elengedte a karomat, egy puszit nyomott az arcomra, ahogy átölelt.Szúrós pillantást vetett az ott álló férfira, majd elsétált, vissza a konyhára.

   – Bocsánatot szeretnék kérni a történtekért. – idegesen vakarászta a tarkóját, közben pár tincs az arcába hullott.Felemelte a fejét, tekintetét az enyémbe fúrta.

   – Nem történt semmi, hiszen csak a munkahelyemen szégyenített meg. – vetettem oda morcosan, de még mindig éreztem magamban egy kis csalódottságot, hogy ez csak átverés.

   – Nem akartam megszégyeníteni, csak meg akartam magyarázni a történteket. – visszatúrta a kósza tincseket az arcából, tényleg olyan volt, mint aki sajnálja.

   – Nem tartozik nekem magyarázattal, hogy kivel fekszik le.Csak ne keverjen bele a botrányaiba! – bólintottam, majd elindultam a konyha felé, de a karomnál fogva visszahúzott.

   – Gondolom, Adele dicsekszik ezzel, lehet, hogy volt köztünk valami, de egyáltalán nem érdekel, Adele.Nem gondolt még bele, miért Önt kérem mindig, hogy kihozza az italomat? – a kérdés végére a testem újra felhevült, főleg ott, ahol a karomat fogta.A fejemet ráztam.Fogalmam sem volt, hogy miért engem kért ki folyton.

   – Mert maga érdekes. – zöld szemei lángoltak, visszatért a ragadozó tekintete.Egy másodperc alatt magához rántott, ajkát a fülemre szorította.

   –  Mert sokkal közelebbről akarom megismerni. – suttogta.Kezét óvatosan a derekamra fonta, majd lecsúsztatta a fenekemre.Óvatosan belemarkolt, majd belecsúsztatott valamit a szegélyénél.Az orrával végigsimította a fülemet, majd egyből elhátrált.Most rajtam volt a sor, hogy ledöbbenjek.Győztes mosolyt villantott felém, majd elindult vissza a terembe.

   – Remélem, most már minden rendben! – kiáltotta vissza.Idétlenül bólintottam, mire kiszélesedett a mosolya.Majd eltűnt a folyosóról.Hátranyúltam a szegélyhez és ismét 50 fontot húztam onnan elő.A fejemet ráztam, majd visszamentem dolgozni.

   – Botrányos egy nap volt. – ingatta a fejét Cathy a konyhában.A cipőm orrát nézegettem, az arcom még vöröslött a szégyentől.

   – Szeretném, ha az elkövetkezendőkben ez nem fordulna elő. – szigorú pillantást vetett rám és Adele–ra.Szó nélkül bólintottam, majd elmentem átöltözni.

   – Szánalmas vagy Blair! – bökött rám Adele, miközben a kabátomat vettem fel.Egy pillanatra megtorpantam és felé fordultam.

   – Azt hiszed bárki bedől ennek a szerencsétlen, "ártatlan" álarcnak? – fekete csipkealsóneműben állva mutogatott idézőjeleket, a nagy artikulálás közben.

   – Ne legyél féltékeny, Adele! – szúrta közbe Lexie.Vele együtt hangosan nevettem, mire Adele feje csak még vörösebb lett.

   Befejeztem a kabátom felvételét, intettem Lexie–nek, majd kiléptem a folyosóra.Kintről behallatszódott a szakadó eső, mire elkezdtem átkozni Christ*, mert nem mondta, hogy este esni fog és nem hoztam magammal esernyőt.Hangosan nyögtem fel, ahogy kifele mentem.Felvettem a kapucnimat, de mielőtt kiléphettem volna az eresz alól, egy fekete terepjáró fékezett le előttem.Az ablaka sötét volt, nem láttam be rajta.Toporogtam, hogy mi is legyen, de pont, amikor ki akartam kerülni, az ablakot lehúzták.

   – El kell egy fuvar? – nézett át Harry az anyósülésen.Zöld szemei kíváncsian vizslattak.

   – Nem, köszi. Csak tíz percre lakom – vontam vállat vörösen.Újra próbáltam kikerülni, de Ő előre gurult.

   – Tíz perc alatt átázol és megfázol.Négy fok van, Rose. – egy pillanatra a kijelzőre pillantott, majd vissza rám.Kattogtak a fejemben a kerekek, mégis hogyan rázhatnám le.

   – Csak hogy szent legyen a béke. – nézett rám esdeklően.Halkan szusszantottam egyet, elhatároztam a tervemet és bólintottam.

   – Rendben, köszönöm. – kinyitottam a kocsiajtót és gyorsan beszálltam, mielőtt még jobban átáztam volna.Becsaptam magam mögött az ajtót és a várakozó férfira néztem.A szemeiben csillogtak az utcai lámpák és a műszerfal fényei.

   – Köszönöm. –ismételtem kicsit rekedten.Bólintott, sebességbe tette az autót és elindult.

   – Csak mond merre! – tekintetét az útra szegezte, amíg elmondtam a kamu útvonalat, ami gyalog csak öt percre volt a saját lakásomtól.

   Csak pár percig autóztunk, mégis alig bírtam mellette egy helyben ülni.Éreztem, hogy a tekintete végigsiklott rajtam, de én nem mertem őt végigmérni, féltem, hogy rajtakap.

   Csak akkor lassított, amikor elértünk arra a részre, ahonnan a sétálóutca indult.Már nyúltam is a kilincsért, de az nem nyílt.Kicsit bepánikoltam, de nem akartam rángatni.Csak utcára figyeltem és az riasztott ki, hogy a keze a combomra siklott.Felé kaptam a fejem, az arca közelebb volt, mint gondoltam.

   – Te most félsz. – jelentette ki.Nagyot nyeltem, tekintete a számra, majd a nyakamra siklott.Kicsit hátrébb hajolt, így nem éreztem magam beszorított állatnak.

   – Nem bántalak, Rose, nem kell aggódnod.Látom milyen hatással vagyok a nőkre, nincs szükségem erőszakra. – kicsit kuncogott a saját "viccén", majd a tekintete komoly lett.

    – Rose. – a nevem az ajkán pont olyan volt, mint amikor először mondtam el neki.Bal karját az ülésre rakta, úgy hajolt közelebb.Hátamat az ajtónak döntve vártam mit fog lépni.A szívem ezerrel vert, enyhén zavarban voltam és kicsit féltem is, vagy talán csak az izgalom volt?Nem tudom.

   Egészen addig hajolt, míg a leheletét az arcomon éreztem.Most is enyhén whisky szaga volt, amit csak azért éreztem talán, mert tudom, hogy ivott, de ezt elnyomta a mentolos illat.Az egész, a lehelete, az illata, a tekintete, a közelsége, felborzolta minden idegemet.

    – És rád is ilyen hatással vagyok? – a szemhéjam megrebbent, le akartam csukni, de a kérdése  visszarántott.Szinte kijelentés volt, nem kérdés.

   – Ne..Nem tudom. – feleltem idétlenül.Pedig tudtam, ha most állnék, a térdem remegne, mint egy vacogó csontvázé.

    – Én szerintem igen. – önelégült vigyor terült el az arcán, ahogy visszacsúszott a helyére.Ledöbbenve ültem ott.Azt hittem lép valamit.

   – Köszönöm a fuvart. – valahogy sikerült kinyögnöm elakadás nélkül.Vettem egy mély lélegzetet és rendeztem a gondolataimat.

   – Máskor is, Rose. – búcsúzott Harry.Hallottam a zár kattanását,így azonnal ki is ugrottam, mint egy megrémült vad a bokorból.

   Egyből egy olyan épület bejáratához mentem, ahova Harry nem láthatott rá.Beálltam az eresz alá, megvártam míg elmegy.

   Még a hangosan kopogó esőben is hallottam, amikor a kocsija elhajtott.Fújtam egy nagyot és rohanva elindultam a saját lakásom felé.

 

*Chris Fawkes – Időjárás jelentő a BBC csatornánál.