Chapter three

Nem hibáztatok senkit a késés miatt, sajnos ez van, egy ideig lesznek bökkenők, de igyekszem sűrűbben hozni részeket.

Boldog Új Évet, minden kedves olvasómnak!

Tudjátok, hogy szeretlek titeket, mert sokat köszönhetek nektek :)

Üdv: Lucia

••••••••••••••••••••••••

Blair szemszöge

 Reggel még az ébresztő előtt megéreztem magamon azt a kellemes meleg súlyt, ami csak egy emberhez tartozhatott. Halványan elmosolyodtam mielőtt kinyitottam a szememet. Halk kuncogást hallottam, aztán egy sikkantást, mikor magam alá gyűrtem.

 – Blair. – nevetett alattam Amy. Széles mosolya miatt arca két oldalán gödröcske jelent meg. Felhúztam a pólóját a pocakján, majd egy mély levegővétel után belefújtam. Még hangosabb sikítás hagyta el a száját, kacagással egybefonódva. Pár perccel később mind a ketten lenyugodtunk, de még mindig vigyorogtunk.

 – Boldog Nővérek napját, Blair! – ölelt át apró kezeivel.

 – Köszönöm Amy. – néztem ragyogó barna szemeibe, amit anyától örökölt, csak úgy, mint szőkés tincsit. Én a sötét hajam és zöldes szememet valószínűleg apámtól örököltem.

  Anya huszonkét éves volt, amikor velem esett teherbe, majd apa, vagyis a biológiai apám rájött, hogy ilyen fiatalon nem kell neki gyerek, így egyből elhagyta anyát és hat évvel ezelőtt jött Amy, egy tartós kapcsolatából, ahol a pasas házas volt, csak anya és a feleség erről nem tudtak. Így anya rengeteget dolgozott értünk, dohányzott, és három éve tüdőrákban meghalt. Amy nagyon kicsi volt még, de sokszor hiányzik neki, mert hiába vagyok itt neki én, mégsem pótolhatom az anyját.

 – Palacsintát csináltam neked. Gyere! – kibújt a karjaim közül és kirohant a szobából. Nevetnem kellett a látványon, ahogy a hatéves, szőke tornádó rohangál itthon. Belebújtam a papucsomba és egy pulcsiba, mert még nem fizettem ki a fűtést, ezért ideiglenesen kikapcsolták. Amy már ki is szedett nekem négy palacsintát. Ő találta ki két éve ilyenkor, hogy tartsunk egy olyan napot, amikor engem ünneplünk, ha már gyereknapon Őt ünneplem.

   Reggeli után elmosogattunk, én rendet raktam a konyhában Amy után, míg ő öltözködött.

  Egy órával később a kanapén fetrengtünk, TV–t néztünk, sokat nevettünk. Legtöbbször a "Nővér napja" abból áll, hogy a nővér a húgát kényezteti és az ő kedvére tesz. Az ebédet persze már én főztem, Amy–t nem érdekli annyira a főtt étel, inkább csak a sütik. Ezért minden évben ilyenkor elmegyünk egy cukrászdába, ahol még eddig nem jártunk.

  Én is felöltöztem, indulásra készen, Amy-t karon fogva indultam el a hűvös londoni időben. Szerencsére az eső most nem esett, de ettől függetlenül hideg volt.

   Pár perc séta, egy kis buszozás és újabb gyaloglás után megálltunk a kiválasztott cukrászdában. A tábláján az állt, Házi szeretet megformálva és kisütve, cukrászda és sütöde. Amy szeme felcsillant és berángatott. A helység nem volt túl zsúfolt, sőt, csak pár ember volt bent. Egy aranyos, idős hölgy kötényben sietett át a termen, majd egy barátságos mosollyal intett az apró húgomnak, hogy hova tud leülni, aztán el is tűnt. Mintha ott sem lett volna. Amy újra ráncigálni kezdett, egészen egy hátsó boxig. Leült és egyből az itallapot kezdte nézegetni. Vigyorogva néztem, fel sem tűnt a mellettem álló pincér.

   – Üdv a Candy Baker–nél, mit hozhatok? – a hangja teljesen ellazult volt, semmi rekedtség, semmi csábítás, csak gyerekes könnyedség.

   – Valami csokisat. Nem!Nagyon csokisat. – vigyorgott Amy a pincérre. Arcán megjelentek a gödröcskéi, pont mint Harry–nek, ha mosolygott, de ezt nem mert leellenőrizni, hogy úgy volt-e akkor is.

   – Te mit eszel B...... – Amy épp kimondta volna a nevem, amikor megcsíptem a lábát az asztal alatt. Gyengéden megráztam a fejemet. – Rose? – javította ki magát. Pár hónapja tanítottam meg neki, hogyha így jelzek neki, akkor ne használja a rendes nevemet, csak a másodikat.

   – Pedig elég közel volt, nem, Rose? – kacsintott Harry, ahogy felnéztem rá. Kötényt viselt ő is, alatta fehér inget, amin mindenféle tészta és máz volt. Göndör haját egy kendővel tolta hátra és persze a gödröcskéi.

   – Talán. – bólintottam. – Egy narancsos joghurttortát kérek és egy forró teát.

   – Tejjel? Cukorral? – kérdezte fel sem nézve a papírjából

   – Citrommal. – feleltem. Őszinte mosollyal nézett rám, szinte nevetett.

   – Rendben, akkor egy Csokibomba a kishölgynek, egy Narancs–hegy a nagyhölgynek és egy tea citrommal. Még valamit? – fordult újra felém.

   – Valami gyümölcslevet, ha van. – intettem a húgom felé.

   – Persze. – Harry bólintott és azonnal elrohant. Amy vigyorogva üldögélt mellettem. A lába nem ért le, így előre-hátra lóbálta őket.

   – Kit látnak szemeim? Rose! – egy ismerős, de annál utálatosabb emberhez tartozott ez a hang. Kyle Ford. Ott állt az asztalunk mellett, lekicsinylő tekintettel mért végig, majd az ajkait nyalogatta.

   – Mit akarsz Kyle? – kérdeztem unottan. Próbáltam a tudtára adni, hogy lépjen le.

   – Megfontoltad az ajánlatomat? – kérdezte undorító mosollyal. Pár hete próbált rávenni, hogy menjek vele haza, és még sok olyan dologra, amire nem szívesen emlékezek vissza.

   – Soha! – a hangomból kiérződött a düh. Az arca elkomorult neki is, mérges kifejezés ült ki rá. Megfogta a karomat és felrántott a helyemről.

   – Te mocskos kis kurva, ebbe nem igazán szólhatsz bele! – vicsorította. A lehelete pia szagú volt, kilátszottak a sárga fogai, a véreres szemei és a merő egy zsír haja is.

  Próbáltam kitekerni a karomat az Övéből, de nem jártam sikerrel. Mivel hátraeső box volt, nem nagyon tűnt fel senkinek az egész, így csak Harry-ért tudtam imádkozni. Amy halkan elhúzódott, szörnyülködve takarta el a szemét. Tudta, hogy nem tud segíteni.

   – A hölgy, mintha elutasította volna! – a hangja kifejezetten erős volt. Birtokló. Domináns. Karját a derekamra fűzte, másikkal lehámozta rólam annak a féregnek az ujjait. Biztonságot éreztem a karjai között. Belefordultam az ölelésébe és belélegeztem az illatát. Szappan és öblítő, egy kis csokoládéval.

   – Ugyan kisfiú, te maradj ki ebből. – Kyle hangja akadozott, biztos, hogy már most ivott.

   – Uram, ha nem távozik, kihívom a rendőröket. – ismételte ugyanolyan hangon Harry. Kyle kicsit töprengett, valószínűleg szívott is, így nem szívesen futna össze egy rendőrrel. Halkan átkozott minket, majd eltántorgott mellettünk.

   – Este fojtatjuk Rose! – suttogta nekem, mielőtt kilépett volna az üzletből. Harry mindkét karját körém fonta.

   – Köszönöm. – suttogtam a mellkasára borulva .A kellemes illat megnyugtatott.

   – Bármikor. – válaszolta ugyanolyan halkan. Végigsimított a hátamon, le a fenekemig, de teljesen tisztességes határig, majd elengedett. Egy másik asztalról felvette a tálcáját és az asztalunkhoz lépett.

   – Egy Csokibomba és multivitamin. – az említett ételt és italt Amy elé helyezte, ugyanígy az enyémekkel. – És egy Narancs–hegy teával. És citrommal. – kacsintott egyet mielőtt felegyenesedett, de láttam, hogy a mosolya nem olyan őszinte, mint amikor megjöttünk.

Harry szemszöge

   – Azaz alak egy disznó. – fintorgott mellettem Grace, akinek feltűnt az előbbi kis jelenet.

   – Nekem mondod? – forgattam a szemeimet. Mondjuk, remek érzés volt Rose-t magamhoz ölelni és mi tagadás, neki is tetszett, különben nem bújt volna a karjaimba.

   – Neked elcsavarták a fejedet. – bökött felém egy tésztás kanállal Grace, amint látta az önelégült vigyoromat.

   – Ez nem igaz, csak a csaj oltári szexi. – a szavak csak ömlöttek belőlem, de ennél mocskosabb megfogalmazásom is volt Rose–ról.

   – Hm...Igazad van. – gondolkodott el Grace. Hangosan nevettem rajta. Ezt szerettem Grace-ben. Hogy nem játssza meg magát, nem érdekelte, az emberek mit gondolnak róla, ha elmondja meleg.

   – És most? Mész este, és vigyázol a hercegnődre? – nyaggatott tovább. Berakott egy adag linzertésztát a sütőbe és felém fordult.

   – Valószínűleg. El tudom képzelni, hogy egész este az ölemben ül, egy sötét sarokban. – Újra megjelent a fejemben a kép rólunk, de egy laza fejrázással el is tűntettem.

   – És te? Kivel mész ma randira? – visszafordultam a csokikrémemhez, miközben faggattam Grace–t.

   – Egy csini szőkével. Nagyon aranyos, már beszéltünk telefonon. – áradozott. Nagy ritkán sikerült csak randiznia, mert a randiján a partnerei mindig feladták, nem merték felvállalni a melegségüket.

   – Akkor sok sikert. – biccentettem neki. Letöröltem a kezemet egy rongyba és felkaptam egy tálcát.

   – Neked is. Főleg Adele–hoz. – röhögött Grace. Forgattam a szemeimet, ahogy elindultam a hátsó box felé.

    – Hozhatok még valamit? – kérdeztem az üres tányérokra bökve. Rose zavartan felkapta a fejét, a tekintetében idegesség, szégyen és egy aprócska kis vágy csillant .De hogy mire vágyott, azt nem tudtam.

    – Nem köszönjük, ennyi elég volt. – rázta a fejét. Bólintottam és elindultam a pénztár felé, hogy kinyomtassam a blokkot, amikor egy apró rántást éreztem az ingem hátulján. Ahogy megfordultam megláttam azt az aprócska nőt, aki napok óta betört a gondolataimba és nem szándékozik onnan kiköltözni.

    – Ezt szeretném visszaadni. – nyomta elém a minimális vastagságú papírköteget, amit eddig a bugyijába dugtam.

    – Nem véletlenül adtam neked...

    – Ez akkor is túl sok! – vágott a szavamba. Meglepődtem a határozottságán, amit eddig nem láttam rajta. Nem igazán akartam magamra haragítani, azok után,ami a bárban történt.

    – Arra költöm el a pénzemet, amire akarom. Ha az egy pincérnő bugyijában köt ki, akkor ott van a helye. – feleltem sértetten és bosszúsan. Rose nem illett abba a környezetbe, biztos, hogy csak azért csinálta, hogy elegendő pénzt szerezzen, ezek szerint a húga eltartására.

      – Rendben. – dünnyögte gyerekes arckifejezéssel. A homlokát ráncolta, az ajkát lebiggyesztette, a karját keresztbe fonta a mellkasán, ami levonzotta a tekintetemet a formás idomokra. Ez feltűnt neki, ha lehetett még jobban összepréselte. Felnéztem az arcára, ami teljesen vörös volt, még ha csak profilból is láttam. Visszafordultam a gép felé és vártam, hogy kinyomtassa a számlát. Amint kész volt felé tartottam. Kinyújtotta a kezét, amit megragadva magamhoz rántottam. Meglepetten sikkantott, ahogy a mellkasomnak támaszkodott.

   – Biztos jól vagy? – suttogtam a fülébe. Arcát a mellkasomra hajtva bólintott, két öklét az ingemen zárta össze. A karomat automatikusan köré fontam, még közelebb húzva .Jó pár percig.

   – Bo–bocsánat. – szabadkozott, amikor feltűnt neki, hogy mit is csinálunk. De ez még semmi ahhoz képest, amit elképzeltem veled. Elengedtem a derekát, átadtam a blokkot, majd ő a pénzt. Megfordult és az asztala felé ment. Kicsit csalódott voltam, amin az sem javított, hogy a ringó csípőjét figyeltem. Mintha csak érezte volna, megfordult.

   – Köszönöm. – a hangja halk volt, de az ajkáról le lehetett olvasni. Elmosolyodtam és biccentettem neki.

   – Üdv a La Donna-ban! – hallottam meg egyből Ann hangját. – Oh, helló Harry! – mosolygott kedvesen, amint felnézett a papírjaiból.

   – Helló Ann! Egy szívességet szeretnék kérni...

Blair szemszöge

   – Jól vagy Blair?Olyan sápadtnak tűnsz. – nézett rám Lexie. A kezem, amiben egy púderes pamacsot tartottam, remegett, a gyomrom görcsölt, vagyis ideges voltam... vagy féltem.

   – Rossz előérzetem van az estével kapcsolatban, ennyi. – vontam vállat nemtörődöm stílusban. Lexie kicsit kétkedve nézett rám, de annyiban hagyta. Nem igen szoktam a bajaimról fecsegni.

   – 18–as. – csak ennyit mondott Stefan, amint lerakta elém a whisky–s poharat, majd egyből egy másik koktél elkészítésével kezdett foglalkozni. Felkaptam a poharat a tálcámra, majd elindultam a terem felé.

   Remegett a térdem, amikor megláttam Harry-t a hátsó sorokban, de meg is könnyebbültem. Amennyire csak tudtam, a magassarkúban hátratipegtem, majd elé raktam a poharat. Idegesen vártam mit fog mondani.

   – Jól vagy? – kérdezte azonnal. Szeme aggódóan siklott végig rajtam, ami eléggé zavarba hozott. Aprót biccentettem, mert tudtam, ha megszólalok, semmi értelmes nem jött volna ki a számon.

   – Aggódom Kyle miatt. – vallottam be feszengve. A súlyomat áthelyeztem a másikra lábamra, sehogy sem találtam kényelmesnek a helyzetet. Mire feleszméltem Harry combján ültem.

   – Attól nem kell félned. – a hangja és a tekintete olyan őszinteséget és magabiztosságot sugárzott, hogy én is kénytele voltam megnyugodni.

   – Köszönöm. – nyögtem ki. Őszinte mosoly ült ki az arcára, mindkét oldalán megjelentek a gödröcskék.

   – Kyle miatt ne aggódj. Az este folyamán nem jöhet a közeledbe. – karja a combomra csúszott, kicsit közelebb húzva magához.

   – Mi? Hogyan...? – egy értelmes gondolatom sem volt. Hogyan intézhette ezt el?

   – Beszéltem a főnököddel, és megbeszéltem vele, hogy pár napig csak engem boldogítasz. – a vigyora átváltott egy mindent tudó, csábos mosolyba. A szívem ezerrel verte a mellkasomat, fogalmam sem volt, hogy mit kéne tennem. Talán elhátrálni. Igen, az jó ötletnek tűnik.

   – Látom, hogy nagyon kattogsz ezen. – nevetett fel. Visszatért az őszinte ábrázat. – Ne aggódj, nem csinálok veled semmit.... amit te nem akarsz. Csak a látszat kedvéért csináljuk, hogy Kyle leszálljon rólad, oké? – szinte sírva fakadtam, annyira könnyű lett hirtelen a szívem. Remegve sóhajtottam, bólintottam.

   – Nagyon köszönöm.

   Harry-vel nem sokat beszélgettünk, lényegében csak a tervet egyeztettük meg. Közben a keze fel–le járt a derekamtól a combomig. Kicsit sem vagy zavarban, Blair!

   – Gyere közelebb! – szólt halkan. Kicsit megszeppentem, de máris magához szorított úgy, hogy egy lélegzetre elegendő levegő sem maradt köztünk.

   – Harry, mit csin.... – a kérdésem azonnal félbeszakadt, amint ajkát az állkapcsomra nyomta. Egy mély sóhaj tört fel belőlem.

    – Itt van Kyle. – suttogta, amikor csókjaival a fülemhez ért. Kyle? Teljesen elfelejtettem.

   Újra csókolni kezdte, ezúttal a nyakamat. Harapta, szívta, föl és le, lassan, gyorsan. Kizárta a külvilágot.

   – Nocsak, Rose! Esetleg én is beszállhatok? – Kyle akadozó, idegesítő hangja áttörte azt a falat, amit Harry húzott körém. A kezem megmerevedett a vállán és a hajában. Hogy került oda a kezem?

   – Bocs haver, de most csak az enyém. – Harry elhajolt a nyakamtól és szikrázó szemekkel méregette őt. A karjai a derekamat ölelték, sokkal szorosabban tartva, mint ami kényelmes lett volna. Csak egy szó ugrált a fejemben. Birtokló.

   – Jó vicc öcsi, viszont most már befejezhetnéd, hogy játszod a macsót. – röhögte el magát Kyle. A hangja hátravonzott pár tekintetet.

   – Tűnj el Kyle! – a hangom szerencsére nem remegett meg, így sokkal erősebbnek tűnt.

   – Te romlott kis kurva, ebbe te nem szólhatsz bele! – fröcsögött Kyle. Harry teste teljesen megfeszült és már csak az tűnt fel, hogy a földön ültem és Ő Kyle-t a pólójánál megragadva ráncigálta.

   – Ha még egyszer lekurvázod, akkorára verem a szádat, mint a fejed. – Harry hanga annyira komolyan csengett, hogy még én is megijedtem tőle.

   – Kit?Azt a kurvát? – biccentett felém. Rémülten néztem, de tudtam cselekednem kell. Azonnal felugrottam és hátulról átkaroltam Harry–t.

   – Hagyd, kérlek! – suttogtam remegve a hátának. Éreztem, hogy a teste elernyed, ahogy a kezemet felcsúsztattam a mellkasára.

   – Takarodj, amíg szépen mondom, te szarházi! – morogta Kyle-nak, majd megtaszította őt. Ha jól hallottam Kyle elbotlott, majd valahogy feltápászkodva kibotorkált a bárból.

   – Rose, már elment. – a hangja újra gyengéd volt. Én is megnyugodtam, ezért elengedtem. Visszaült a fotelba és engem is lehúzott. Egyből szorosan átkaroltam és hozzábújtam.

   – Köszönöm. Nagyon szépen köszönöm. – suttogtam a nyakába. A testemet a visszafojtott zokogás rázta.

   – Nyugi, Rose. Nincs semmi baj. – kezével megnyugtató köröket simított a hátamba. Arcát a nyakamba fúrta és újra végighúzta rajta az ajkait.

   – Köszönöm, hogy lefogtál. Ki tudja meddig vertem volna. – nevetett kicsit. Hátrébb dőltem, hogy a szemébe nézzek. A látásomat pár könny elhomályosította, majd végigfolyt az arcomon. A tenyerével letörölte őket, de nem mozdította el az arcomról. Megszeppenve vártam. Idegesen beharaptam az ajkamat, ami megint levonzotta a tekintetét, majd visszanézett a szemembe.

    – Már minden rendben. – biccentettem. De lehet, hogy elkiabáltam magam. A következő pillanatban Cathy rohant be a terembe, arcán aggódó arckifejezéssel. Az ajtó hangosan kicsapódott, ezért én is odafordultam. Pár pillanattal később állt meg előttünk.

    – Rose. Muszáj azonnal hazamenned. A húgodról van szó....