Prologue

Blair szemszöge

  Teste a falhoz nyom, ajkai a nyakamon kalandoznak, kezei a ruhám alatt.Az utcán hideg van, mégis nem attól remegek.Félek tőle.Hiába áraszt el melegség és kellemes bizsergés, ha hozzámér, mégis remegek a félelemtől.

 Erősen a fenekembe mar, megemel, hogy átkarolhassam a derekát.Szinte már automatikusan teszem ezt meg.Újra a szemembe néz és még a sötét utcára beszűrődő gyér fényben is remekül látom csóktól duzzadt ajkait, sötét, göndör haját és csillogó zöld szemeit, amit most elsötétít a vágy.

 Ajka újra lecsap, most az ajkamra, nem tudok ellenállni, akaratlanul is a szájába nyögök.Ujjaimat a fürtjeibe túrom, a válasza csak egy elégedett morgás.Csípőjét erősen az ágyékomnak szegezi, amitől újabb remegéshullám szökik végig a gerincemen.

 A csók követelőzőből átmegy gyengédbe, majd apró puszik követik, mielőtt abbahagyja.

  – Mi a baj? - dörgöli orrát az enyémhez, zöld szemeiben a vágy mellett az aggodalom jelenik meg.

  – Mit akarsz...tőlem? – a szavak remegve szöknek ki ajkamon, ami a csók és a félelem miatt van.

  – Én csak egy valamit akarok. – suttogja az ajkamra.Újra megcsókol, de nem hosszan, azonnal el is húzódik és válaszol a ki nem mondott kérdésemre. – Hogy megőrülj!